Introduction
Pictures of existence
Brigitta Muladi
In the last seven years,
since the beginning of her active artistic life, Zhenia Bozukova is thinking in
series. Her works are defined by self-analysis and a search for identity set in
a wider context. It is quite rare for a series of study-drawings to become part
of the artistic career, or to represent a distinct quality at all. In the case
of Zhenia Bozukova, her drawings made at the University of Fine Arts have
foreshadowed the direction of her career. Confidence of sketching, the
proportion of modeled and blank areas, the early signs of style, all present
themselves on these studies. Her earliest paintings are already characterized
by a distinct relation to color, the need to develop a
personal “palette”, and a certain bravery with the
usage of colors.
Watching the succession
of her artistic periods, we witness her finding the role of the independent
artist. Through this process, all the dependencies and breakups– the breaking
with adolescence and love – are expressed and the revelation concerning the
personality-defining quality of these dependencies is built into the works.
The procession of her
childhood series of drawings is a step in the process of self-discovery.
Through the reprocessing of the actual drawings, she slid back to the time, in
which the possibility of becoming an artist first occurred to her, and this
realization helped her move on.
According to classical
artistic interpretations, an artwork encapsulates a world into itself, excludes
time, and constitutes a distinct entity, becoming closed to the reality of the
outside world.
However, what I prize
most in Zhenia Bozukova’s pictures, is their
openness, their being wholes and parts at the same time, their ability to work
separated as well as grouped, while eventually leaving the key in the hands of
the painter. Visually her pictures are finished, they are easy to identify
with, but their story is life itself, and these pictures change the way Zhenia
lives her life. Her works follow the flux of energies of the present, they grab
actual existence, but to interpret them, we need to analyze the past. So I
decided to call them pictures of existence.
Her own personality-model is in
the center of her world concept. It is present in every series, and its not bipolar, but rather made up of three elements. The
unity of good and bad, the unity of the conscious and the instinctive part of
personality is supervised and secured by a flying soul-bird, that defines Zhenia’s existing real self. The initial “Zs” is a “sign”,
the signature of the artist.
All the series feature
emotional states, indicated by characteristically different colors, but next to the changing colors, there are constant motives, sign-like
small figures, having special meanings.
These figures uncover a
special interpretation of the world, in which the dual nature of humanity is
expressed. But her dualism is not like Faust’s duality or the Jekyll and Hyde
model, good and bad do not struggle, nor are they the opposite of each other,
no: here they accept each other.
The meaning of symbols
cannot be applied automatically for the individual – warns Jung, - they require
special interpretation in every case.
Symbols of course have a
tendency not to reveal their entire meaning, and it is true to Zhenia’s figures as well. They resemble to well-known
figures, like the angel, or the UFO, or the Martian, but their connotations are
different from what we usually expect.
True, the angel means
something positive, as we would expect, but the UFO-Martian- alien is not
exactly the representative of the dark side. Its cell-like shape implies the
first appearance of life, and reminds us to the creation, and the creative
hand. The appearance ratio of the two little figures is changing from picture
to picture, as one situation brings forth our positive,
the other brings forth our unpleasant side.
For me, flower is the
symbol of feminine existence, not only because of Christian traditions – though
Zhenia’s paintings are quite altar-like, and their sacrality is only enhanced by the presence of angels. The
Bird is the signature of the artist, but there are a few qualities assigned to
this symbol as well: freedom, wise energy consumption, love of nature.
The spirituality, the
search for a world-model expressed in these works is akin to the creation of a
mythology or a “natural religion”. The conscious, thinking man is in the center
of Zhenia’s Universe, conducting events with his
special sensitivity – affecting nature with a self-assuredness stemming in
self-discovery, as it is depicted in Zhenia’s last
series, in which she calls attention to the endangered state of Earth in quite
a direct way. The subject of the pictures: global warming, melting glaciers,
burning forests, frightening quantities of garbage, polluted water,
desertification, choking air pollution from factories. Everyday topics we heard
so many times, they do not seem to move us anymore. If anyone is involved
professionally in these matters, knows any of territories in detail, might face
the reality of the dangers in quite a different way.
In her new series, the
artist uses completely new methods. She applies photographs found or rather
searched out, and her own self-portraits. Background and foreground merge,
without clear definition, and as we could have got used to it in Zhenia’s earlier paintings, the space of the painting
represents a complex vision, without a clear separation of reality and fantasy,
the way we don’t separate the two in our thinking.
The qualities that make
the works of Zhenia Bozukova remarkable are present in all of her series: the
ease, with which she handles the heaviest topics, the special artistic language
she uses. She believes in the reconcilability of opposites, in tolerance and
acceptance, the malleability of existence. She deals with the most important
questions of private life, without neglecting the wider context, the effects of
globalization, which she manages to address authentically.
Budapest, 2007-09-01
Létezés-képek
Muladi Brigitta
Pályája kezdetétől, az elmúlt hét évben Zsenia Bozukova
sorozatokban gondolkodik. Munkáit mindig egy tágabb összefüggésbe helyezett
önelemzés, identitáskeresés határozta meg.
Ritka, hogy egy művész tanulmányrajz sorozata a művészi pálya
elemévé tud válni, önálló minőséget jelent. Zsenia Bozukova esetében ezek a
Képzőművészeti Egyetemen készült munkák már megelőlegezték a további pálya
alakulását. Nyilvánvalóan mutatkozik meg rajtuk a vonalvezetés biztonsága, a
kidolgozott és szabadon hagyott felületek aránya, a stílus korai megjelenése.
Már a legkorábbi festményeket a színekhez való viszony, az egyéni „paletta”
kialakításának igénye és a színek használatában érezhető bátorsága jellemzi.
A különálló alkotói periódusokon keresztül tanúi lehetünk az
önálló, független művész-szerep megtalálásának, amely folyamatban a függőségek,
elszakadások – a gyermeki lét, a párkapcsolat – kifejeződnek, és a
személyiséget meghatározó jellegükről szóló felismerés beépül a művekbe.
Gyermekkori rajzsorozatának feldolgozása az önmegismerés
folyamatának egyik állomása. A tényleges rajzok újrafeldolgozásakor átélte azt
az idősíkot, amelyben először megjelent a művésszé válás lehetősége, és ennek
tudatosítása hozzásegítette a továbblépéshez.
Klasszikus műértelmezések szerint: A műalkotás általában bezár egy
világot magába, kizárja az időt, külön egészet alkot és nem nyitott többé a
valóságos világ felé.
Zsenia Bozukova nekem képeiben éppen az tetszik, hogy a nyitottság is megvan
bennük, a képek részek és egészek is egyben, külön-külön és együtt is működnek,
de a kulcs az mindig a festő kezében marad. A képek vizuális része teljesen
megoldott, azonosulni is tudunk vele, de a történet maga az élet, s a képek úgy
változnak, ahogy Zsenia az életét megéli.
Művei a jelen energiáinak áramlását követik, a létezést ragadják meg, de
képeinek megértéséhez szükségünk van a múlt elemzéséhez. Így létezés-képeknek
neveztem el őket.
Az általa felrajzolt világkép központjában saját
személyiségmodellje áll, ami minden szériájában jelen van, és ami nem kétpólusú,
hanem három elemből épül fel. A jó és a rossz, a tudatos és az ösztönös bennünk
lakó személyrész egységét egy repülni tudó madárszerű léleklény felügyeli,
biztosítja, amiben Zsenia a létező, valóságos önmagát határozza meg. Ez a „Zs”
kezdőbetű „jel”, a művész szignója.
A sorozatok mindegyikében érzelmi állapotok vannak jelen, amiket
karakteresen eltérő színekkel jelez, de a színek változása mellett állandó
motívumok, jelszerű kis figurák szerepelnek, amelyeknek speciális
jelentéstartalmuk van.
A figurák sajátos világképet tárnak fel, amelyben az ember kettőssége fejeződik
ki. A dualista emberkép azonban nála nem fausti jellemzőkkel bír, nem Jekil és
Hyde-dal van dolgunk, a a jó és a rossz nem küzdenek meg egymással, nem egymás
ellentétei, hanem elfogadják egymást.
A szimbólumok jelentéseit egyes esetekre nem lehet biztonsággal
alkalmazni – mondja Jung – minden ember esetében más értelmezést kívánnak.
A szimbólumoknak persze az is a dolguk, hogy teljes jelentéshalmazukat ne
tárják fel, és ezt beteljesítik Zsenia figurái, amik emlékeztetnek ismert
alakokra, mint az angyal, vagy az ufó, a marslakó, jelentésük azonban merőben
más, mint amit általánosan hozzá rendelünk.
Az angyal kétségtelenül a jó oldalt jelenti, ahogy szimbolikus szerepe
előfeltételezi, az ufó-marslakó-idegen azonban nem egyértelműen a rossz, a
sötét oldal képviselője. Sőt a sejtszerű
alakja utal az élet legelső megjelenésére, de a teremtő, alkotó kézre is
emlékeztet. A képeken a két kis figura előfordulási aránya változik, ahogy
egy-egy élethelyzetben az előnyös, máskor a kellemetlen tulajdonságaink
kerülnek előtérbe, és előjelük is változik.
A virág nekem a női lét szimbóluma, nemcsak a keresztény
hagyományok miatt, habár nagyon is oltárszerűek Zsenia művei, és
szakralitásukat az angyalok jelenléte csak erősíti.
A Madár a művész szignójának hozzárendelt általános szimbolikus jelentései: a
szabadság, a bölcs energiafelhasználás, a természet szeretete.
A művekben jelenlévő spiritualitás, világmodell keresés, hasonló
eredményre vezet, mint egy mitológiai rendszer, egy „természetes vallás”
létrehozatala. Zsenia Univerzumának középpontjában a gondolkodó, tudatos ember
áll, aki sajátos érzékenységével irányítja az eseményeket, gondolok itt az
önmegismerésből fakadó biztonságérzet környezetformáló hatására, és a legutóbbi
szériájára, amelyben a Föld létének veszélyeztetettségére, a megmentésének
utolsó órájára hívják fel a figyelmet meglehetősen direkt módon. A képek
tematikája: a globális felmelegedés, a jéghegyek olvadási folyamata, az erdők
pusztulása, erdőtüzek, a szemétmennyiség szorongató sokasodása, a vizek
szennyezettsége, az elsivatagosodás, a gyárak fojtogató légszennyezése…
Mindennapos témák, mégis mintha már a megszokásba süppedt ismételgetés miatt
nemigen hatna meg már minket… Aki valamelyik témában érintett, munkája köti
hozzá, az mélyebben ismeri a részleteket és nyilvánvalóan másképp szembesül a
veszély valódiságával…
A sorozatban a művész teljes egészében új módszerekre épít.
Talált, vagy inkább megkeresett fotókat használ, és saját maga készítette
önarcképeket. A hátterek és előterek ebben az esetben is összemosódnak, nem
meghatározottak, ahogy Zsenia korábbi művein is megszokhattuk, a képtér
egészében egy komplex látomást jelenít meg, nincsenek elkülönítve a valóság és
a képzelet képei, ahogy ezek a gondolkodásunkban sem szeparálódnak el.
Azok a vonások, ami számomra valóban jelentőssé teszik Zsenia
Bozukova műveit minden sorozatában jelen vannak: a könnyedség, amellyel
bármilyen fajsúlyos témát kezelni képes, egyedi festői nyelvezetben fogalmazza
meg. Hisz az ellentétek kiegyenlítésében, a toleranciában, az elfogadásban, a
létezés alakíthatóságában, foglalkozik az egyéni emberi élet legfontosabb
kérdéseivel, de nem hagyja figyelmen kívül a tágabb összefüggéseket, a
globalizáció hatásait, s ezeket a problémákat hitelesen tudja megfogalmazni.
Budapest, 2007-09-01
Exhibitions:
Media:
Virtual
space:
